1.Évad.1.fejezet.

Annyira jól alakul az életem.Van egy csodás barátnőm és remek szüleim.Csak egy dolog hiányzik az életemből.A szerelem!A barátnőm is annyira boldog a párjával.Én is ilyen boldog szeretnék lenni.Csakhogy ez nem olyan egyszerű...Anna vagyok és ez az én életem.Nincsen sok barátom , se ellenségem.Én olyan vagyok mint egy láthatatlan ember.Remélem tetszeni fog az életem.De most kukkantsunk is bele......

-Kicsim, reggel van!-kiabált fel anya a szobámba.
-Nem érdekel.-Húztam fejemre a párnámat.
-Iskolába kell menned, el fogsz késni.-Vitatkozott velem,majd halottam lépteit.
-Nem baj.-Erre a szavamra már bent is volt szobámban és húzta le rólam meleg takarómat.
-De baj, na igyekezz!-Parancsolt rám,majd bement ugyan így húgomhoz is.
Nekiálltam készülődni mert télleg el fogok késni.Gyorsan felkaptam egy ruhát, majd lementem az emeletről és gyorsan ettem egy falatot. Csöngettek.

-Kicsim, nyisd ki az ajtót.-kiabált a fürdőből anya.
-Máris.
Kinyitottam, és egyből legjobb barátnőm ugrott a nyakamba.
-Sziaa-kiáltott amitől majdnem szívrohamot kaptam.
-Jó reggelt neked is.-mondtam álmosan és visszavánszorogtam a konyhába.
-Mi ez a nagy álmosság?Ma megyünk először iskolába.
-Aha,neked biztos jó lesz.Csakhogy nekem semmi kedvem elmenni-majd erre anya jött le a lépcsőről.

-Indulnotok kéne.-szólt nekünk anya már ő is felöltözködve.
-Jó,Szia anya.-pusziltam meg, majd felvettem a kedvenc cipőmet.
-Csókolom-köszönt a barátnőm is.
Nagyon unalmasan telt az út.Semelyikünk nem szólalt meg.Szerintem mind a ketten abban a tudatban voltunk hogy még reggel van és álmosak vagyunk.
Majd egyszer megszólalt a barátnőm: Lenne számodra egy meglepetésem,de sajnos csak este mondhatom meg-mosolygott.
-És mi lenne az?-csillant fel a szemem  az álmosságból.
-Majd meglátod,de siessünk mert 15 percünk van odaérni.
Ezután nagy csend lett közöttünk. ...Majd 5 perc múlva megérkeztünk a suliba.Már valamit mondott az osztályfőnökünk. Nem tudtuk miről van szó,ezért csöndbe leültünk csak és figyeltünk. Majd a végén megszólalt a nagy hír ami miatt majdnem elájultam : "A One Direction tagjaival lehettek ez alatt az idő alatt! " . Szó szerint majdnem elájultam.A barátnőm ott legyezett , azt hitte mindjárt elolvadok, úgy kezdtem el izzadni.Nagyon örültem a hírnek!
-Anna kérlek gyere ide!- hallottam meg Osztályfőnökünk hangját.
Egyből felálltam és odasiettem.
-Igen?
-Azt szeretném mondani neked Anna, hogy tudjuk hogy odáig vagy a One Direction-ért, ezért két tagjuk velük lehet egy szobába, az egyik te vagy, a másikat pedig te kiválaszthatod!mosolygott rám kedvesen.
-Juj, nagyon szépen köszönöm!-és bekönnyeztem, igen nagyon meglepődtem hogy én lehetek velük, és még ma.
-Most menj és pakolj össze!2 Hónap vár rád a kedvenc bandáddal!-mondta és még mindig mosolygott.
Lisát megkértem hogy segítsen nekem összepakolni és majd én is neki.Elindultunk , majd az úton megszólaltam:
- Ott lennél velem a fiúkkal?Azt mondták hogy még egy valakit választanom kell és te vagy az egyetlen akivel jóban vagyok!-kérleltem hadarva.
-De tudod jól hogy utálom őket, de mivel a legjobb barátnőm vagy muszáj megtennem.-sóhajtott egy nagyot.4 órát kaptunk összepakolni ezért sietni kellett.Hazaértünk, anyát nem találtuk otthon ezért úgy döntöttünk hogy majd az úton felhíjuk.Felsiettünk szobámba és elővettük az olyan ruháimat amiken a fiúk vannak.Majd kerestünk fürdőruhákat,, hétköznapiakat és bulizósakat.  Nem sokat raktunk be csak 2-öt , 3-at mindegyikből. Szerintem én egész nap a fiúkkal leszek és ki se fogok mozdulni-nevettem magamba, ami miatt barátnőm hülyének nézett.
-Min röhögsz ennyire?-nevetett fel.
-Csak elgondolkoztam hogy egész nap a fiúkat fogom bámulni, ők meg majd hülyének néznek.-nevettem és erre belőle is kitört a még nagyobb nevetés.
Nálam végeztünk ezért elmentünk Lisához is. Ilyenkor jó hogy csak pár házzal lakik arrébb. 1 óra múlva nála is végeztünk és elindultunk a suli felé, hiszen ott fog felvenni mindenkit a busz...